Az allergia a szervezet fokozott válaszkészsége a számára idegen anyagokra – úgynevezett allergénekre -, amelyekkel a légutakon, a tápcsatornán, illetve a bőrön keresztül kerülünk érintkezésbe. Ezt a fokozott reakciót allergiának nevezzük.
Az allergia veleszületett, génekben öröklődő hajlam talaján alakul ki. Bármely életkorban jelentkezhet. Különböző, a szervezetet érő környezeti hatások befolyásolják a tünetek kialakulását és súlyosságát. Az allergia az immunrendszer kóros túlműködése. Az immunrendszer feladata eredetileg a szervezet védelme a betegséget okozó kórokozókkal, és az idegen anyagokkal szemben.
Az allergia az immunrendszer tévedéseként is felfogható reakciója. A környezet ártalmatlan anyagaira az immunrendszer úgy reagál, mintha azok veszélyesek lennének, olyan, leginkább IgE típusú ellenanyagokat – az allergiás tünetek kialakulásáért felelős antitesteket – termel, melyek hatására módosulnak a szervezet válaszreakciói. Ezek a reakciók igyekeznek szervezetünkből minél előbb eltávolítani a veszélyesnek észlelt idegen anyagot, az allergént. A tüneteket kiváltó, az allergiás reakciót okozó anyagot nevezzük allergénnek. Felkészülve egy újabb behatolásra az immunrendszerünk megjegyzi az allergént, kész ellenanyagokkal felvértezve várja azt, hogy minél gyorsabban és hevesebben tudjon reagálni. Az allergiás ember ezt a „túlméretezett védekezést” igen csak megsínyli: könnyezik, viszket a szeme, folyamatosan folyik az orra, ha nem folyik az orra, akkor bedugul, egyszerre százat tüsszent, nehezen kap levegőt, köhög, fullad, és vannak még súlyosabb tünetek is.
Ha a családban nincs allergiás, a születendő csecsemőnél 10% az esély az allergiás megbetegedésre. Ha mindkét szülő allergiás, a veszély 60-80%-ra nő meg. Ez a hajlam még nem jelenti azt, hogy a gyermek meg is betegszik, csak a megbetegedés esélyét hordozza magában. Vannak azonban olyan rizikó tényezők a környezetünkben, amelyek külön-külön, vagy együttesen beindíthatják a folyamatokat. Ilyen a korai allergén behatás, például a korán megkezdett tehéntejtáplálás az idejekorán felfüggesztett anyatejtáplálást követően, vagy ha már a gyermek csecsemőkorától nagy mennyiségű légúti allergénnek (pl. macskaszőr vagy szőnyegpadlós lakásban házi poratka) van kitéve. A szennyezett levegő, a dohányfüst is veszélyezteti az ilyen gyermeket.
Az allergia tünetei
Az allergiás tünetek egyénenként különbözőek, az enyhe allergiás kórképektől az életveszélyes tünetekig széles határok között változhatnak. Az allergiás betegek száma rohamosan emelkedik, jelenleg a népesség 20%-a szenved allergiás megbetegedésben.
Az allergéneket aszerint csoportosítjuk, hogy hogyan jutnak be a szervezetünkbe. Ismerünk légúti (inhalatív) allergéneket, amik a légzéssel kerülnek a légutakba, és elsősorban légúti tüneteket okoznak, pl. allergiás náthát, asztmát.
A másik óriási kapu az emésztőrendszer. Táplálkozási (nutritív) allergének az ételeink elfogyasztásával jutnak a szervezetünkbe, és főként bőrtüneteket, hasi panaszokat okoznak.
Külön csoportba sorolhatók a gyógyszerek, amelyek szintén leggyakrabban bőrtüneteket, de szerencsére ritkán, életet veszélyeztető sokkos tüneteket is kiválthatnak.
A rovarméreg allergiák – hazánkban a méh és a darázs – igen veszélyesek, gyors és célzott kezelés nélkül úgynevezett anafilaxiát, akár halált is okozhatnak.
A bőrön keresztül is érintkezhet a szervezet az allergénekkel (kontakt allergia). Egyre gyakrabban találkozunk például fémek (nikkel, króm, cink) okozta allergiás bőrtünetekkel.
A gyermekkori allergiás betegségekre jellemző, hogy mely életkorban jelentkeznek. Csecsemőkorban az ételallergiák, valamint az atópiás dermatitis jellemző. Kisdedkorban a szénanátha jelenik meg leggyakrabban, serdülőknél az allergiás eredetű asztma. A kisdedkori asztmás tünetek hátterében főként vírusfertőzések állnak. Visszatérő légúti tünetek esetén részletes pulmonológiai kivizsgálás szükséges, mivel ezen krónikus betegségek állandó, megelőző kezelést igényelnek. Sajnos a betegség kezdeti megjelenése nincsen életkorhoz kötve, nincs rá „szabály”, bármikor kialakulhatnak az első tünetek és közöttük átmenet is lehetséges. Vagyis, ha valaki szénanáthás, nincs kizárva annak a lehetősége, hogy később asztmás lesz, illetve fordítva. A felnőttkori asztma hátterében 50%-ban allergia szerepel, a gyermekkori asztma esetében ez az arány még magasabb.
Az allergiás reakció eredményeként számos légzőszervi tünet jelentkezhet: tüsszögés, orrviszketés, vízszerű orrfolyás, orrdugulás, torok- és szájpad kaparás, szemtünetek (szemkönnyezés, szemviszketés, vörös szem), bőrtünetek (bőrvörösség, duzzanat, hólyagcsák, viszketés), bélrendszeri panaszok (görcsös hasi fájdalom, hasmenés), esetleg migrén jellegű fejfájás. A szervi panaszokon túlmenően azonban romlik az allergiás páciensek életminősége. Nem tudnak dolgozni, tanulni ugyanolyan aktivitással, mint azelőtt. Nem tudnak társaságba, színházba, szórakozni járni. Az alvásuk nem pihentető, ingerlékenyek a környezetükkel szemben, csökken a fizikai és szellemi teherbíró képességük. Nagyon fontos tehát, hogy az allergia megfelelő kezelésével, a megfelelő gyógyszer kiválasztásával nemcsak a szervi panaszok javulását, megszűnését remélhetjük, hanem ennek kihatásaként az életminőség javulását is.
A szénanátha tünetei
Az allergiás nátha, vagy szénanátha leggyakoribb tünete az orrfolyás, a tüsszögés, az orrviszketés, és az orrdugulás. Az esetek 60-70%-ában szemtünetekkel is társul, allergiás kötőhártya-gyulladás alakul ki. Az orrnyálkahártyára jutó különböző allergének váltják ki a jellemző tüneteket, a nyálkahártya allergiás vérbőségét, gyulladását okozva. Az allergiás nátha elkülönítése a közösségben szerzett fertőzéses eredetű nátháktól nem mindig egyszerű.
A leggyakrabban vírusok okozta orrfolyás általában egyéb tünetekkel, lázzal, köhögéssel, bágyadtsággal járhat. A kezdetben híg orrváladék később sárgás, zöldes, sűrűbb állagú lesz. Az allergiás náthára a fertőzéses, jelek nélküli vizes orrfolyás jellemző. Nehezíti azonban az elkülönítést, hogy a szénanáthás gyermek is felülfertőződhet, továbbá, hogy az allergiás náthát is kísérhetik általános tünetek: levertség, fáradékonyság, torokfájás, ritkán hőemelkedés. Klinikai vizsgálatok segítenek a kérdés eldöntésében.
Más betegségek is okozhatnak az allergiás náthához hasonló tüneteket, ezért gyakran fül-orr-gégész szakorvosi, illetve szemtünetek esetén szemészeti vizsgálat is szükséges.
Az allergia vizsgálat
Az allergiával foglalkozó szakorvos elsőként felveszi a páciens kórtörténetét, alapos kikérdezi és fizikális vizsgálatot végez. A páciens és a szülő is nagyon sokat segíthet az orvosnak a tünetek pontos ismertetésével, a kiváltó körülmények tisztázásával, például mikor kezdődtek a tünetek, melyik hónapokban a legkifejezettebbek, vagy esetleg egész éven át tartanak, mivel függhet össze az állapotrosszabbodás.
Sokszor azonban nem egyértelműek az összefüggések, így allergológiai teszt elvégzése is szükséges, aminek a leggyakoribb módja a bőrpróba (Prick-teszt). A bőrteszt segítségével lemérhető a páciens érzékenysége különböző allergénekre.
Az alkar hajlító oldalára gyárilag készített allergén kivonatot cseppentenek, majd a bőrön kis karcolást ejtenek. A bőrt közvetlen érintkezésbe hozzuk egy parányi mennyiségű allergénnel, és megfigyeljük a kiváltott reakciót. A teszt pozitív – vagyis a beteg allergiás az adott allergénre -, ha a karcolás helyén szúnyogcsípéshez hasonló göb és bőrpír jelenik meg. A reakció kb. 20 perc után észlelhető, néha igen kifejezett allergia esetén hamarabb, és az orvos az eredmény alapján megerősítheti diagnózisát.
Allergia, vagy bizonyos fent említett tünetek esetében kérjük, keresse fel gyermek-tüdőgyógyászati szakrendelésünket!
A gyermek-tüdőgyógyászati vizsgálatot végzi:
Dr. Halász Ilona gyermek-tüdőgyógyász, csecsemő-gyermekgyógyász