A láb betegségei közül a leginkább közismert a lúdtalp, amivel először többnyire fiatalkorban találkozunk. A láb két lényeges boltozattal rendelkezik, az egyik a hosszanti boltozat, ami megközelítőleg a saroktól mutat a nagylábujj felé, ennek lesüllyedése a tipikus köznyelvi lúdtalp, vagy bokasüllyedés. Tudnunk kell, hogy a csecsemő talpi zsírpárnája sokkal vastagabb, mint az életkor későbbi szakaszaiban, ezért gyakorlatilag minden csecsemő „lúdtalpas”. A lúdtalpat főként civilizációs betegségként említjük, mert a lábboltozatok a gyerekkortól fejlődnek ki, és leginkább a serdülőkorig befolyásolhatók. A normál hossz, illetve harántboltozat az évek során fokozatosan alakul ki. Ahhoz, hogy ez minél hamarabb kialakuljon, javasoljuk a lábtornát és a mezítláb járást. Ezekre azért van szükség, hogy a talpi izomzat megerősödjön, és kialakuljon a normál anatómiai lábboltozat.
A lúdtalp tünetei
A bokasüllyedés és lúdtalp leggyakoribb panasza, hogy a páciens nem tud sokat gyalogolni. Kezdetben jellegtelen, bizonytalan, égő érzés a talpban, később határozott fájdalom jelentkezik, ami tartós állás, járás után kínzóvá válhat. A fájdalom kiterjed az egész lábtőre, de a lábszár, a térd, a comb, sőt a csípő és deréktáj izmaiba is kisugárzik. A fájdalmak pihenésre csökkennek. Jellegzetes panasz még a láb és az egész alsó végtag gyors fáradása, a boka és a láb ízületeinek merevsége. Gyakori az erős lábizzadás, a bőrbetegségekre való fokozott hajlam. A lúdtalpas személy kissé esetlen, gyakori, klasszikus tünet, hogy álláskor szemmel láthatóan lesüllyed a láb belső íve. Enyhébb esetekben még a vizes láblenyomat is informatív, amikor a lenyomatnál teli talp látszik. A bokasüllyedés súlyosabb formáinál hátulról szemlélve a boka befelé fordulva látszik. Az elváltozás az egész test statikáját megbontja, ezért előfordulhat, hogy a betegnél előbb jelentkeznek a térd-, csípő-, vagy gerincpanaszok, amelyek hátterében a bokasüllyedés áll.
A lúdtalp megelőzése
A legtöbb betegség megelőzhető, így a lúdtalp is. Gyermekkorban nagy a szülő felelőssége: kerülni kell a korai lábra állítást, a hosszú, megerőltető sétákat. Az ép csontozatú és izomrendszerű gyermek esetén engedjük, hogy a gyermek természetes mozgásigényét kiélje, és semmilyen módon ne avatkozzunk be erőszakosan a fejlődés normális rendjébe. Lényeges a helyes lábbeli használata. A szandál, a puha talpú, sarkatlan cipő nem ajánlatos. Helyes a lábfej formáját követő, bőrtalpú, esetleg magas szárú, fűzős cipő használata.
A lúdtalp kezelése
Gyermekkori rögzített lúdtalp esetében első lépésként szóba jöhet az altatásban való gipszelés és utána betét viselése. A makacsabb, illetve felnőttkori formákat puha, félkemény, vagy kemény betétekkel korrigálhatjuk. A puha betéteket általában fiataloknak, könnyebb testfelépítésű embereknek, a félkemény betéteket nehezen korrigálható esetekben, fiatal felnőtteknek javasoljuk. Nagyon makacs esetekben, kortól függetlenül kemény betét viselése a célszerű. Gyermekeknek ritkábban kell betétet hordatni, náluk jóval fontosabb az izomzat erősítése. Amennyiben a sarok nagyon befordul, akkor kemény kérgű, a sarkat jól tartó cipő viselését javasoljuk a betét helyett.
Lúdtalp, vagy bizonyos fent említett tünetek és panaszok esetében kérjük, keresse fel gyermek-ortopédiai szakrendelésünket!
A gyermek-ortopédiai vizsgálatot végzi:
Dr. Pálinkó Kristóf ortopédsebész